2018. december 11., kedd

Agyfejlesztés | Ulti


Minden bizonnyal megragadta figyelmeteket ez a menüpont, ami feltűnt a bal oldalon. Több kiváltó oka van, de a közvetlen, hogy enyhe vitába keveredtem gondolatkommunikációban egy amerikaival, aki nem hitte el, hogy a poker ehhez képest egy nagy kalap szar és nem is nevezhető komoly kártyajátéknak.


Nagyon örültem annak, hogy úgy egy éve rátaláltam a neten - ha jól emlékszem - egy biztosan nem mindennapi ember által 2002-ben megírt PC-s verzióra, ugyanis mielőtt nekikezdtem a meditációimnak, előtte sokat nyomtuk a haverokkal, ám így közel 20 év után bevallom már csak nyomokban rémlett ez a játék. Úgy indult, hogy kezdetben snapszeroztunk és eljutottunk oda, hogy egy este már csak pár izgalmas kör futott le és rászántuk magunkat arra, hogy tovább lépjünk az ultira. Amiről érdemes tudni, ha megkérdezel egy öreg faszit, hogy tud-e ultizni, azt fogja rá válaszolni, hogy 30 év után már elmondhatja lassan, hogy tud. Szóval tudtuk, hogy nem lesz könnyű az elején, de megoldottuk. Pont úgy, ahogy teniszezni is megtanultam, kell hozzá egy jó társaság és erős motiváció, ami = egymás elleni presztízscsaták. Hogy a többiek is értsék, amikor Boszniában enszileg megfigyeltem, bekocsikáztam egy SFOR bázisra, amit akkor francia katonák őriztek. Rám is köszönt az egyik magyarul, amiből azonnal rájöttem, hogy ez az idegenlégió lehet, ám hamar rászólt egy altiszt, hogy fejezze be a pofázást. Mondtam neki, milyen jól beszél franciául és kérdeztem, mennyi idő alatt jutott el erre a szintre. Azt mondta fél év alatt. Én ugyanúgy élesben nyomtam ott az angolt a nulláról és azért azt tudtam, hogy a francia azért nehezebb nyelv az angolnál. Ő erre azt válaszolta, ha egy tiszt kérdez valamit és te nem érted akkor jól megvernek. Így pedig az ember elég gyorsan megtanul franciául. Na így lettem olyan amatőr tenisz játékos, akiről kintről nézve kevesen mondták volna meg, hogy nem vagyunk profik, amikor egymással nyomtuk. De vissza az ultira.

Kezdetben csak kapkodod a fejed, amíg megpróbálod megérteni a téteket és a pontokat. Aztán ott a játék közbeni ráció, aminek állandóan emlékeznie kell a lapokra és amiből következtetni tud arra, milyen lapok lehetnek a másik kezében. Az intuíció sem pihen, mert a dologban nem kis kockázat van, hogy felvedd-e a talont vagy se. Amikor meg már megy, akkor jönnek a kontrák, hogy mered-e és mersz-e rekontrázni. Később újabb dolgok jönnek és nem véletlenül mondják az idősebb szakik, hogy még ők is csak tanulják.

A program nagy előnye, hogy ott van két játékos, akik láthatóan tudnak ultizni és nem hisztiznek amiatt, hogy te bénázol. Meg a téteket is a segged alá pakolja, neked tényleg csak játszanod kell. A passziánsznál meg a többi megszokott játéknál fényévekkel jobb. A nagy hátránya, hogy a gép azért másképp játszik, mint egy ember. Sokkal kevesebbet nyúl bele a talonba és ritkán kockáztat (nagyot). Tényleg ajánlom mindenkinek, aki szeretne eszet növelni magának. Spirituális értelemben simán lehet beavató játéknak is nevezni, mert állítom, hogy az élet más területein is hasznosítható különleges képességek birtokába is lehet vele kerülni.

Utoljára a kedvenc leosztásom, amire emlékszem. Elindult a passz, de nem volt semmi a kezemben és tovább engedtem. A másik két arc belement a csatába. Piros passz, 40-100, ulti és ekkor jöttem rá, ha eljutnak a piros betliig (rebetiliig), akkor bizony én azt fölveszem. Eljutottak és amikor fölvettem, két döbbent arc nézett rám, amit csak fokoztam a terített színtelen durchmarssal, mert ott volt a talonban az az ász, ami hiányzott hozzá. Na ilyen játék ez, bár nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy poker kártyával játsszam, amit mi francia kártyának nevezünk.




Amúgy azt is hallottam, hogy aki megtanul magyarul, annak olyan cellák nyílnak ki az agyában, ami megvilágosodás érzetet ad, pláne egy angol anyanyelvű esetében. Biztos vagyok abban, hogy a kettőnek van köze egymáshoz.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.