2018. december 11., kedd

TV és internet meditáció közben


Olyan szerencsés korba születtem, hogy láttam az az előtti és az utáni időket. Még kisgyerekként emlékszem arra, amikor hétfőn nem volt TV adás. Aztán arra, hogy a színes TV műsoroknál külön meg volt jelölve (ahogy ma a HD), hogy "színes". Aztán az jött, hogy külön meg lett jelölve, hogy "fekete-fehér". A parabolaantenna, azaz a mai kábeltévék elődje olyan 20 évesen ért, ekkor nyílt ki a TV világ, igaz még csak idegen nyelven. A mai magyar nyelvű Eurosport és társai már egy új világot hoztak el, aminek eredménye lett az unott fejjel távkapcsolót nyomogatás a sok száz csatorna között.


Olyan szerencsés korba születtem, hogy felnőtt fejjel láttam az az előtti és az utáni időket. Még kamaszgyerekként emlékszem arra, amikor Spectrum klubba jártam magnókazettára programokat másolni, amik bár színesek voltak, mégis hangulatosabb volt egy nagyképernyős fekete-fehér TV-n velük játszani. Akkoriban mindig irigykedve néztük egymást egy icipicit a Commodore-osokkal, én a scroll és a TV-ből kijövő hang, ők a grafika és a pár perces programbetöltés miatt. A 286-os PC, a mai számítógépek elődje is olyan 20 évesen ért, ekkor nyílt ki a számítógépes világ, igaz még windows nélkül. A mai mindent felismerő operációs rendszerek és perifériák már egy új világot hoztak el, aminek eredménye lett a mobiltelefonokat unott fejjel lapozás a sok száz app között.

Mindenkit megnyugtatok, létezett ez előtt is világ és az emberek nem őrültek bele az unalomba. Olyan fura dolgokat csináltak, hogy egymással találkozgattak, együtt sportoltak és sokat olvastak könyveket. A TV is olyan volt, hogy az a két csatorna is bőven elég volt és ott ültünk érdeklődve olyan műsorok előtt, amiket ma már lehet, hogy kiröhögnénk. Az egésznek annyi az előnye, ha a nem létező ufók egyszer csak kilőnék a műholdjainkat, nem esnék annyira kétségbe, mint a mai fiatalság, akiknél még olyan is van, hogy facebook generáció. Még jól emlékszem az első magyar chat szobákra, ahol csúcsidőben olyan 30 ember gyűlt össze a világ minden részéből és szereztem meg azokat a tapasztalatokat, amik után a facebook már egyáltalán nem fogott úgy meg, mint azt megalkotói szerették volna. Szóval én használom ezeket és nem ezek használnak engem.

Ez is az első olyan dolog, amit a meditáció vonatkozásában meg kell jegyeznem. A meditációban ugyanis a belső világod a játéktér, amire egyrészről fel kell készülni, másrészről egyáltalán nem olyan könnyű eljutni a kapujáig. Pláne egy mai embernek, aki 10 percig se tud meglenni TV és internet nélkül. A meditációhoz belső nyugalom kell, aminek nem kedvez az a rohanó világ, ami körbevesz.

Azonban van itt valami, amit megint csak megjegyeznék. Az emberi agy más, mint a spirituális segítők által ismertek, akik ugye megint csak nem léteznek, hisz egyszer csak fura képek, sugallatok és (tőled független) gondolatok képében jelennek meg, amiről tilos bárkinek beszélni, különben bolondnak fognak téged tartani. Szóval ez az emberi agy rendelkezik egy intuitív és egy racionális agyféltekével, amiket úgy váltogat, hogy észre se veszi, épp melyik működik.

A segítők célja ennek az áldatlan állapotnak a megszüntetése és a te meggyógyításod, amit az egyik társaság csak a racionális, míg a másik csak az intuitív agyféltekén tud elképzelni, míg a te célod mindkettő egyidejű használatának elérése lenne. Ha nem sikerül, könnyen lehetsz fidesz szavazó (akit szavazódroidnak látnak kívülről) egy hatalommániás és ostoba emberek által vezetett hierarchikus világban, ahol helyetted gondolkodnak, vagy épp az ellenkezője, egy szív nélküli köcsög, akit csak saját maga érdekel és úgy gázol át mindenen és mindenkin, hogy nem érdekli semmi más, csak a cél. Ha ezt érted, sejthető, hogy az igazság középen van.

Ahol azonban mindkét fél téged azonnal ellenségnek kiált ki, hisz ha középen vagy és ők elnéznek a másik irányba, téged látnak meg először. Mindkettő árulónak fog téged tartani egészen addig, míg nem sikerül a két agyféltekédet összehangolnod és felemelkedned. Most már van hova, mert eddig nem volt, csak vagy az egyik egébe vagy a másikéba és akkor értesz meg engem, minek is lettem az úttörője. Persze, hogy nem én szartam a spanyol viaszt, ám én voltam az első, aki ezt sikerrel oldotta meg úgy, hogy ki is tudta menteni a többiek tudatát ebbe a világba. Akik mostanában fogják érezni azt, hogy bekapcsol az a másik agyféltekéjük, amit eddig kikapcsoltak azok, akik úgy látták, hogy Sátán jött föl hozzájuk, most mindegy, melyik oldal egéről beszélek.

De hogy a témához visszakanyarodjak, még az elején rájöttem, hogy ami a távol-keleti embereknél a gyártósorokon végzett monoton munka közben jön ki, az az európaiaknál a TV előtt történik. Legkönnyebb megérteni, ha mosogatás közben egyszer csak rájössz, hogy teljesen kikapcsolta az agyad a kétkezi tevékenységet és ami helyette volt (a pszichológia talán másodlagos figyelemnek nevezi az esetet), na az a meditáció egy formája. Ma már úgy mondanám, a TV abban segít, hogy eljuss a belső világ kapujához. Viszont amikor odaérsz, tényleg kell a segítő, különben sosem tudod meg, mikor kapcsold ki a TV-det (és kösd ki a lakáscsengőd és vedd ki a mobilaksit és felejtsd el a netet és ne hívj vissza senkit és ne is keress senkit) évekre, aminek amúgy az az egyik előnye, hogy eltűnnek az életedből az ügyek és a felesleges emberek, amik kívül tartanak. Nálam az történt, hogy egyszerre romlott el a TV és az akkori számítógépem, amin akkor még nem volt ez a nagysebességű internetem, ami biztosan megkönnyítette a helyzetet. Szóval gyanús lett, hogy egy napon ment ki a két cucc és azt is éreztem, hogy nem kellene erőltetnem a megjavításukat.

Aztán a belső világom évekig lekötött úgy, hogy ha nem voltam itthon, alig vártam, hogy hazaérjek. Nálam évekig tartott ez az állapot, mire egyszer csak felfigyeltem arra, hogy megjelenik a házamban a kábelnet a kábeltévével együtt és onnantól számítható a megjelenésem a neten is. Amit már egy egészen más látószögben használok, hisz rájöttem arra, hogy minden regisztrációkor, sőt a weboldalak látogatásakor is hasonló történik, mint amikor egy egy TV csatornát nézel, van egy láthatatlan tudati klub, aminek részévé válsz. Nem véletlenül jöttem le a facebook-ról, mert nem mindegyik kellemes (vagy tisztességes). Megtehettem, mert a meditációim közben és után már nem az a sima user vagyok, akinek hittek, bár nagyon, de nagyon sokáig sikerült azt ezekben a tudati zónákban elhitetnem.


A végére még valami, biztos felfigyelt rá valaki közben. A vissza nem hívott emberekről beszélek. Láthatod rajtuk a megszállót, amikor magukból kikelve üvöltenek veled, miért nem hívtad őket vissza. De ekkor se tedd és szépen eltűnnek az életedből. Ám lesznek, akik maradnak. Ők az igazi barátaid, akik elfogadnak téged akkor is, ha változol és időnként akkor is keresni fognak, ha nem vagy visszahívós kedvedben.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.